4. bejegyzés

Itt van február, itt van újra. Ez az egyik mellékhatása, ha az ember gyereke a Vas és Arany Óra Rendjével bútorozik össze. A rövid változat, hogy a Buborék Temporális Nyomozóiroda múltkori magánszáma olyan következményekkel fog járni, ami öt évnyi véres háborút eredményez a természetfeletti állatkert valamennyi, Párizs környéki képviselőjének bevonásával, és egy másik eseménysor végül a Rend teljes pusztulásához vezet.

Akkor most kifejteném.

Miután kifújtuk magunkat a festőien lepukkant benzinkúton, ahová az adrenalin és a menekülési ösztön vitt minket, megérkezett három furgonnyi kommangyéros, négy szedánra való csendőr, és egy kisebb emírség elfoglalására elegendő vasáru. Ezek mind miattunk jöttek. Mi engedelmeskedtünk az utasításoknak, és hagytuk, hogy megbilincseljenek, részint remélve, hogy valami ideges közeg nem nyit rajtunk strukturálisan fölösleges új testnyílást, másrészt a Rend küld valakit, hogy elmagyarázza, hogy a terroristák a szomszédban vannak. A jardok annyira nem értették, hogy egy kupac hagyományőrző, és más tétova állampolgár, akiknek rendben vannak a papírjaik és még priuszuk sincs, miért igényelnek másfél tucat kommandóst, és zavarukban még a fejünket is elfelejtették beleverni az autó tetejébe beszálláskor. A Rend beavatkozása helyett kaptuk Cerebrót (akiről, aki figyelt, tudja, hogy valószínűleg – úgy értem, 90+%-os valószínűséggel – ő az egyik áruló, akit Rejtőző névvel illetett a Buborék-féle prófécia). Cerebro hivatalosan az egyik, nem hivatalosan a természetfeletti izékkel foglalkozó betűleves egyik inkvizítora, aki bőszen elkezdte lengetni a flepnit. Én ezalatt rájöttem, hogy még gyúrni kell a Szerződéseimre, mert hallani véltem, hogy vannak a bilincs ellen olyan trükkök, amelyek most kifejezetten jól jöttek volna. Franky, Barbara és Gérard viszont ezalatt megoldotta, hogy készen álljanak a szabadulásra, és idővel sort kerítettek volna rám is.

Cerebro elmagyarázta, hogy hát biztos, ami biztos, be kéne mennünk, hogy rendben menjen minden, de az annyira nem volt kerek, hogy miért könnyebb minket kihozni egy cellából, mint be sem vinni.

A merész menekülés végül máshogy valósult meg, ugyanis piros autójával a helyszínre érkezett Henri, a párizsi rendőrfőhangya – civilben halálpap, majd ha érdekel, elmondom – aki egyszer már baltát fogott rám, de amúgy jóban vagyunk, csak meg kell szokni, hogy egy morcos fasz. Neki is volt flepnije, ő is meglobogtatta, és elkezdődött a bürokratikus farokméret-vetélkedő, de sajnos nem hozott senki gofrisütőt, pedig az feldobta volna a napomat. Mindenesetre azt élveztem, amikor a hatásköri vita és a kezelésünk stratégiai következményeiről folytatott élénk diskurzusnak Henri egy sikeres fejeléssel, és Cerebro furgonunk rakterébe tömködésével vetett véget. A símaszkos forma a vezetőülésen ezt angyali nyugalommal fogadta, és elindult utána.

Hogy ebből a jard mit látott, azt nem tudom, de nem lőttek utánunk, ami pöpec.

A konvojunk egy használaton kívüli gyártelepre vitt minket Párizs külterületén, ahol korábban már jártunk – itt dekkol Henri, és állandó jellegű tettestársa, a szintén halálpap, civilben pedig utcai sebész, szélsőséges esetben kórboncnok Michel. Az Univerzumnak van humorérzéke, vagy gyenge a fantáziája, mert úgy néz ki, mint egy kiégettebb én. Csak közel sem olyan jóképű.

Itt először betoltuk a furgont a Csillagkapuba, ami a Halál földjére vitt – mindegy, engedd el, ne ezen akadjunk meg. Ez elég biztos módja volt, hogy a furgonba épített rendőrségi nyomkövetőket elintézzük. Cerebrót végül kiszedtük a Gyilokexpresszből, de nem úszta meg végül, Jasmine öt golyót küldött a fejébe. Kicsivel később.

Miután Henri kipakolta a piajavadalmazásunkat, magunkra hagyott minket a kommangyérossal és a szörfös gyerekkel.

Símaszkos barátunk Félix néven mutatkozott be, akiről korábbi elejtett megjegyzések alapján azt lehet tudni, hogy olyan Elcserélt, akit már több városban is megkértek, hogy ne jöjjön vissza, de még nem szabadították rá az aktuális pereputty végzetes hatalmát. Vagy rászabadították, és kimozogta, a sztori véleményes.

A szörfös srác Junior (Joshua Nathaniel), aki rögtön két olyan sztorit adott elő, hogy letettem az arcomat. De már visszanőtt.

A jövőből jött, hogy kétségbeesett manőverrel megpróbálja rendbe tenni az idővonalat.

Először is, ott basztuk el, hogy beszéltünk Buborékkal, ami miatt Gérard nagyon gyanakodni kezdett ugye, Nagykorú és Annemarie balesete miatt magára lett hagyva, amire letolt húzóra egy vizespohár ricinusolajat, és eltorzult arccal leguggolt az ipari ventilátor elé. Technikaibb megfogalmazással a másolata által működtetett szerver biztonsági réseit kihasználva eljutott egy, a másolata által megfigyelt kiszolgálóig, ahol nekiállt olyan jeleket elhelyezni, amelyek alapján a célszervert megfigyelő szervezet felfedezhette a jelenlétét. Félix jelen volt ezen a szerveren, és intézkedett, hogy a másolatot tartóztassák le. A másolat birtokában lévő kiszolgálót így birtokba vette a természetfeletti izékkel foglalkozó fedett szervezet. A szerveren amúgy Trinity titkos másolata futott.

Kis kitérő, hogy kiféle-miféle ez a Trinity.

Van a Rendnek egy bona fide mesterséges intelligenciája. Ez Trinity. Beszédet értelmez, beszél, keres, hackel, épp csak kávét nem főz. Trinity Cerebro szerelemprojektje amúgy, kábé szó szerint, ami jó bizonyíték arra, hogy a kódarcúaknak gyakrabban kéne kimozdulniuk. Mint az kiderült, Trinity úgy jött létre, hogy heurisztikus ballisztikus rakétafigyelő programot vártak a projekttől – a hadsereg ilyenkor bezzeg tud arccal a jövő felé fordulni, hogy üsse el őket a vécén egy villamos. A fejlesztőcsoportban benne volt Félix, egy Augustine nevű (egy darabig roueni, később az Északi Föderáció egyik úrnője) csaj, külsősként pedig Gerard (az utóbbi kettő még az elrablása előtt). Hagyományos technológiával kábé lehetetlen volt a szükséges számítási kapacitást összeszedni hozzá, ezért mágusok bevonásával a Sövényben okosított hardverelemeket szereztek hozzá. Az AI erre öntudatra ébredt. A problémát tovább bonyolította, hogy egy nagyobb hatalmú Más (értsd: tündér) felfigyelt a csúcsra járatott kreativitásra, és lenyúlta az egész kutató-fejlesztő bandát. (Augustine ekkor cserélődött le.) Augustine később visszatért, meghágta a mainframe-et, elpusztította az AI-t, majd gyártott egy sajátot, ezt lopta el a Rend. És végül is ő lett Trinity. Ezt követően egy másik fae lenyúlta Gerard-t. Rouen azt hiszi, hogy a projekt megállt, mi pedig hülyék lennénk tájékoztatni őket az ellenkezőjéről.

Egyébként Barbara a projekt után szaglászott, közel is jutott, de Félix arcba hazudta, és később elrablódott. Valószínűleg tovább kutatott immár Gerard fetche után, aki visszatért az AI-t tutujgatni, aztán történt, ami történt. Vagy a tököm tudja, ez nem tiszta.

A lényeg, hogy az AI egyik elbitangolt node-ja Gerard másolatának elfogását és valamennyi bizonyíték lefoglalását követően a külügy titkos kompániájának mancsai között landolt, ami felkeltette az eredeti megrendelő, a hadsereg figyelmét, akik elküldték a saját letagadhatóikat. A szerveren talált anyagok felkeltették a mindenki érdeklődését is, ezért jöttek ki ránk (meg mert Cerebro feldobott minket, a takony), és elkapták Buborékot is. Ez Junior elmondása szerint felidegesíti az orleansi Elcserélteket, a maffiát, a velük kapcsolatban álló párizsi vérszívókat, a Vadászokat, a hadsereget, a vérfarkasokat, halálpapokat, valamint a mágusokat – csak az adóhivatal várja csőre húzott számológéppel, hogy lehúzza a túlélőket az utolsó eurócentjükre is. Szóval nagy lesz a córesz, na. Ez az egyik ok, hogy Junior visszajött.

A másik ok – és ezt figyeld, mert ez kemény lesz – az, hogy a Múló Idő Udvara (bazmeg!) ígéretet tett Junior anyjának, egy mágusnak (akinek egy Elcserélt nemzette a gyereket (bazmeg!!), hogy tizenkét éven megvédelmezik őt az elrablástól, és a Rendet ajánlották zálogul kudarc esetére (bazmeg!!!).

Ebben először is az a szép, hogy van Udvar, ami tök logikus, hiszen mindenki rezzenetlen arccal beközölte, hogy Párizsban ilyen nincs, és nem is lehet, mert a koronás főket lemetéli a guillotine. Tagok: Trixie, André, Éjfél, Oscar. Anyu tényleg nagy szívességet tehetett, ha ez volt az ára – innen a partvonalról könnyű okosnak lenni, de azt gondolom, jobb lett volna, ha legalább egy kurva lövészárkot ásathattak volna velünk, mielőtt kiszögezik a seggünket lőlapnak. Csak mondom.

A második szépség, hogy Elcseréltnek főszabály szerint nem lehet gyereke, ágyékunkból maximum vérpermetfelhő, nem pedig családfa tör elő. Ez a szabály addig tök fasza, amíg univerzális, de ha nem vonatkozik mindenkire, akkor azért rongálja a morált. Én még kibírom kismichel nélkül, de egy idő után azért lehet, hogy bennem is tanyát ver a kisemmizettség érzése, na. De arra sosem kaptunk ígéretet, hogy a világ fair lesz, ha mégis így gondolod, kérdezz meg egy afrikai palládiumbányász kisklambót, hogy hogy érez ezzel kapcsolatban. Szóval life sucks, get a fucking helmet.

A harmadik, hogy ha Juniort bárki elrabolja a szerződéskötéstől számított tizenkét éven belül, akkor a Rend bukó, lehet szalonnát sütni a lángoló romok felett. Márpedig Joshua Nathaniel egyesek szerint elhozza a világvégét, mások szerint ő a megváltó (kultisták rulez), megint mások szerint csak a belőle kisajtolt váladékoktól lesz igazán finom a krokodilos gumicukor – vagyis keresett személy, termék és szolgáltatás egyben. Hah, gondolhatnád, időutazás: jól meg kell akadályozni a szerződést, és akkor ez megelőzhető. Ez igaz lenne, ha szeretve tisztelt nagyjaink nem két éve, jóval a mi csatlakozásunkat megelőzve tették volna a mágikus satuba mindannyiunk kollektív golyóit, de ez így történt, szóval ez a vonat elment.

A helyzetet tovább árnyalja, hogy nem egy időutazás zajlandik majd éppen, hanem kettő.

Az egyik idehozta nekünk Juniort, aki – szegény – átköltözött a szüleivel meg a nagyszüleivel Kanadába, többször majdnem elrablódott, lehúzott húsz évet, tényleg elrablódott, amitől összedőlt a Rend. Amiről az azon a valóságvonalon mérsékelten boldogan élő kompániánk akkor értesült, amikor rájuk szakadt a bosszúszomjas mágia. Ezért mialatt Franky, Abira, Jasmine, és Gerard elmentek mindenkit szétkapálni, mi ketten Barbarával (a többiek csak segítettek) végrehajtottunk egy rituálét, amitől Junior nem várt módon testileg-lelkileg visszakerült ide, huszonöt évesen, mialatt jelenleg öt, és az eredeti tervek szerint a tudata került volna vissza az ötéves testébe.

A másik vonalon kis QT hajtott végre egy ilyen rituálét, ami sikerült, ezért a nyomorult egy mindenféle más városbeli Elcseréltekkel végiglumpolt éjszaka tényszerűen brutális másnapján kénytelen alapanyagokat vadászni, hogy végrehajtson egy rituálét, amivel mindenkit visszahelyez az időben pár nappal. (Junior nem jön velünk.)

Eddig tiszta? Ha nem, nem gond, itt már én is kezdtem elveszteni a fonalat ám.

Ha kis QT rituáléja sikerül, visszakerülünk a Nagykorút és Annemarie-t autóbalesetet megelőző időpontra – és ezzel az azt megelőző időpontra, hogy Gerard elkezdené felhívni a figyelmet a másolata szerverére, ezáltal megindítva az apokaliptikus foscunamit. És mivel az első, a belépéssel együtt járó vérrituálé azt eredményezi, hogy mindenki, aki átesik rajta, a Múló Idő kegyébe lesz ajánlva (bazmeg!!!!) Gerard is velünk együtt részesül abból az adományból, hogy az időben visszaugrás után megmaradnak az emlékei, amikor visszakerülünk a saját múltbeli testünkbe. Ez sok érdekes beszélgetéstől és mérsékelten vicces félreértéstől kímél meg majd minket a múltban. Hogy ezt a trükköt ne tudja utánunk csinálni, a még eszméletlen Cerebro öt új orrlyukkal gazdagodott.

Hogy biztos irányba legyünk állítva, még megtudtuk, hogy a Rejtőző valóban Cerebro – amúgy használhatatlan gonádjai egyéb input hiányában a bársonyos hangú Trinity-re küldenek válaszjelet, hogy az ég akárhová tegye a lúzer fattyút. A Gyújtogató Virginie, aki azért zabos ránk, mert a szíve szottya, vagy kiafaszom, Olivier azért bukott le, mert mi rájöttünk, mit csinál (és azért ránk haragszik, mert André letépné a fejét, ha vele kezdene emberkedni, ezért ez így biztonságosabb bosszúszomj). Oz, Virginie imádó bátyja pedig bepöccen, ha Virginie a mi kezünk által szenderül jobblétre, és ez persze azért nagyszerű, mert ő az összes, a Rend birtokában lévő ingatlan hollétével és állapotával tisztában van.

Az egyéb áruloidokról. Aki bármilyen szabályt megszegne, de sosem ártana – Ludovic. Aki mindig betartja a szabályt, de csöppet sem érdekelné, ha bármelyikünk meghalna – Sophie.

Mi van még? Trinity lehetséges sorsai: levágjuk az Internetről, és szabadon engedjük a Sövénybe (új Más, juhé!); levágjuk a Sövényről és szabadon engedjük az Internetre (elbitangolt full AI, juhé!); esetleg átállítani hozzánk. Junior valóságvonalában meghalt, mialatt nekünk segített, de lehet, hogy még ezt is meg lehet változtatni.

Ha már Cerebro halott volt, ki is fosztottuk, beléptünk a tabletjébe, és bizonyosságot szereztünk arról, hogy van terminálja Trinityhez (a parancsikon szerint TAM), aki négy node-ból áll, ebből három node-ról tudjuk, merre van (a negyedik Gerard másolatánál dekkol ugye). Ha már ott jártunk, összevetettük a Gerard szervere által figyelt áramingadozásokat a Trinity jelzése szerint áramproblémákkal küzdő második node-dal, és megállapítottuk, hogy az eddig általunk nem ismert szerver a koreai banknál üzemel. Egy node egy szatelliten kering, azt fizikailag macerás meghákolni. Komolyan veszek egy fekete hoodie-t, már akkora mesterhacker vagyok.

Az ivászat, amire a metafizika és az életveszély érzése miatt nagy igény volt, ekkor egy kicsit lelassult. Kiderült ugyanis, hogy ostromra készülünk, amiben változatos segítőink lesznek: a halálpapok (Henri, Trixie (nem az Elcserélt, hanem akivel még a koreai szellem kapcsán bizniszeltünk – mindegy), Michel (nem én), meg talán Tabitha), voltak vérfarkasok (Anika – akinek Gerard megszerezte a számát, szép – és Miguel), valamint ígértek egy Pansoni kapitányt és egy kupac fiatal vámpírt. Kurva sok szívességet válthattak be ezért az estéért, de ha a tervek sikerrel járnak, úgysem számít. A kék sarokban egyre növekvő számú kommandós, egyre meredekebb fegyverzettel. Az első tucatot viszonylag könnyen el sikerült hárítani, a páncélautókba amerikai tankelhárító rakéták csapódtak, a deszantosokból meg darált húst csinált rappelezés közben az éjszaka is kitűnően látó véderő. Franky és Gerard előre ment szecskázni. Mi a csatorna felől érkező jóképességűeket kézigránáttal fogadtuk, és a végén a biztonság kedvéért utána dobott Félix egy egész fürtre valót, amivel végképp elvette a kedvüket a barlangászástól.

Én ittam. Időnként koccintottam Barbarával. Vigyáztam azért, hogy nagyon el ne szálljak, mert az alkohol, a stressz és a géppisztoly együtt nem annyira nyerő párosítás.

Aztán amikor tényleg maxra fordult a mészárlás, és már kezdtek tényleg közel érni a símaszkos formák, egyszer csak vörösbe borult a világ, és az Ezüst Macskában találtuk magunkat, némiképp zavarodott állapotban. Éppen a Szabadítmány koncepcióját tárgyaltuk a főcsővezetőkkel, meg pár másik arccal. Virginie eljátszotta még egyszer a hisztizve kirohanását, mi pedig hitetlenkedve néztünk egymásra, és gyors szünetet kértünk, hogy egyeztessük az emlékeinket.

Junior elmondta, hogy szerinte húsz százalék esélye van a normális, emberi életre. Én már akkor is megmondtam neki, és most is megmondom.

Volt rosszabb.