„Sistergő kanócú dinamitrudakkal zsonglőrködés és hajóvonták találkozása tilos!”
Szóval ott voltunk egy sorozatgyilkos mementóival, egy szétkapott szerver komponenseivel, és egy mindinkább döglöttkutya-szagú tetemmel egy lopott, piros furgonban, és erősen tűnődtünk, hogy hol tudnánk egy ilyet elrekkenteni. Mármint a tetemet. Még mielőtt egy véletlenszerű közúti ellenőrzés egészen szürreális hajszáig vagy véres erőszakig pörögne túl. Végül arra jutottunk Barbarával, hogy Guillaume-hoz visszük, aki a másik Michel, aki az általunk ismert két Halál-pap nyugodtabbika, aki várhatóan nem lepődik meg, ha fura dolgokat viszünk neki.
Guillaume meglepődött némiképp, főleg, mert azt a kurva furgont valójában nem loptuk el, és ez most jutott a valóság eszébe, nem messze az ipartelep kapujától. Ugyanis amikor elloptuk, akkor éppen visszafele jöttünk Buborék brazíliai főgonosztanyájáról, az meg ugye nem történt meg. Így aztán dobtunk egy laza seggest, amikor szétfoszlott alólunk az autó. Guillaume mindenesetre segített becuccolni, kaptunk teát meg alkoholt, és némi jogos értetlenkedés után nekiállt megvizsgálni azt, ami Gérard másolatából megmaradt. Aztán a tetem elkezdett kicsit bomlani meg szöttyedni, és egyébként is összemenni, ezért megállapodtunk, hogy bekúrja egy konténerbe, amíg felismerhetetlen nem lesz. Barbarán erősen kezdett látszani az elmúlt pár nap mentális gyomros-sorozata. Guillaume önjáró módon, az orvosi esküje határterületén rallizva, belényomott némi emléksimítót – a rohypnol terápiás célú alkalmazásával szerintem úttörő a szakmában. Én közepesen benyomtam, amíg neki segítettem egy tisztázatlan eredetű, határozottan emberi holttestet megfosztani az ismertőjegyeitől. Megkértük Franky-t és Gérardot, hogy jöjjenek értünk, mert egyikünk sem volt vezetésre alkalmas állapotban, és autónk sem volt. Bepakoltunk, elbúcsúztunk Guillaume-tól, majd visszatértünk a festői Saint Denis-be.
Miután másnap nagyjából felfogtuk, hogy merre van az arccal előre, megérkezett Kicsi QT, akinek lehet, hogy egy kicsit még bizarrabb volt ez az egész időugrasztás téma, mert ő tevőlegesen is részt vett benne, mialatt a jövőbeli énjével osztozott a saját testén. Ha OZ amúgy nem lenne a stricitriád egyik tagja, most sóhajtva nyúlna a vödrös amfetamin után, hogy minden érintettel foglalkozni tudjon. Így viszont kurvára nem mondunk neki semmit.
Ő is megerősítette, hogy a szalvétákon és post-iteken keresztül kommunikáló jövőbeli énje Cerebrót azonosította Rejtőzőként, és Oz szerinte ledúr mindenkit („…Télapó ittas, dagadt a mája, fél a cipője…”). Egyeztettük a feljegyzéseinket, pQT kapott egy példányt a modern dokumentarista pikareszk istenveréséből, amit jobb híján nevezzünk a naplómnak. Megbeszéltük, hogy elkezdi finoman nyaggatni az apját, Nicolas-t, hogy kicsit nagy a kitettségünk Oz felé, aki sok egyéb feladata mellett az összes menedéket is kezelgeti. Ez a kiégés mellett azzal is fenyeget, hogy nem tudunk hova elbújni előle, amikor begőzöl Virginie esetleges halála miatt. Szerinte a problémánkra Pyramide, Trixie, és Jérome adhat megbízható megoldást – ők azok, akik megbízhatóak, és állnak is valahol a ranglétrán. Végül úgy döntöttünk, hogy Trixie-t vonjuk be. Kérdésünkre Kicsi QT elmondta, hogy Essa tudhat kontaktot Félixhez, aki kicsit olyannak tűnik, mint az Incidens, Amiről Nem Beszélünk – úgy látom, az ő ügyében mindenki teljesen korrektül járt el, és mégis ő cseszett rá (bár a Wyrd szerint a bürokratikus tökölődések ellenére is a Múló Idő kegyében maradt).
Na de nem is ez az igazán gáz, hanem, hogy tudjuk, hogy van két és fél árulónk, akikről a világon semmiféle bizonyítékunk nincs, mert az a valóságvonal, ahol ez kiderült, szépen lefűződött, mint egy holtág, és csak azért tudunk egyáltalán bármit az ott történtekről, mert a Múló Idő ajándékainak egyike ez. A túl erős beavatkozás azzal járhat, hogy a meg nem történt események haragjának vörösizzó tűzcsapja kicsit felkígyózik a popónkba, síkosító és előjáték nélkül. Mondjuk ez még mindig megtörténhet, ha mostantól semmit nem csinálunk, akkor is, mert a mindent elemésztő természetfeletti kocsmai verekedést elnapoltuk, pedig annak azért elég határozott idővonala és hullaszáma volt. Leendett. Mindegy. Érted.
Franky és Barbara átvitték Barbara másolatának formalinban úszó fejét Damienhez, és nélküle tértek vissza, de nem úgy tűnt, hogy Barbara ettől megtalálta volna az enyhet adó nagy lezárást. Mi ezalatt Gérard-ral elvittük a szervert egy olyan raktárba, ahol elfogadnak készpénzt, és nem tesznek fel hülye kérdéseket. Azt, hogy a Trinity egyik node-ját tartalmazó eszközöket valaha is üzembe fogjuk-e helyezni, nem döntöttük el – egyrészt a társaság egy része csak rossz sci-fiket olvas láthatólag, ha olvas egyáltalán ilyesmit, másrészt meg egyelőre rohadtul nincs időnk vele foglalkozni.
Engem megkeresett Jeanne, a Selymes Banda egyik tagja, és elvitt vacsorázni. Pislogtam erősen, hogy mi lehetett a háttérben, mert ennyire sosem voltunk jóban, de végül kiderült, hogy a Rend ügye, nem prostituáljuk romantikával. Kicsit hirtelen is lett volna. Szóval Zilbenjev papa volt a háttérben, akinek tudvalevőleg lógok a másolatom miatt egymillió euróval és az uzsorakamataival. Ez a rész tiszta volt, ezt elmondta Belga, ezen már kikáromkodtam és kihüledeztem magam.
Amit Jeanne mondott, az segített számokat rendelni a problémához. Zilbenjev hajlandó eltekinteni a kinyírásomtól, ha kap két egész négy tized millió eurót, és eltöretheti az összes ujjamat a kezeimen – ha még találok egy számára kezest (haha) akkor ez lealkudható 2 millió euróra, és még az ujjaim is épek maradnak. Ez esetben egy elég korrekt állandó melót kapnék az 1838-ban, szóval éheznem akkor se kéne. A második lehetőség, hogy elhúzok Párizsból két hónapig, amikor is a Selymes Brigád egy másik ügyből kifolyólag leszámol vele – az utódja pedig tiszta lapot hirdet, így ezt a kintlévőséget sem kell már számon tartani. (Teszem hozzá, Z papa a maga kőbunkó módján relatíve korrekt, de az én ízlésemnek túlságosan atomparaszt despota módon viszi a boltot, így pont rászolgált arra, amit kapni fog. Kutya sem fog vonyítani utána. És egyelőre nem látom, hogy miért érne meg nekem kétmillió eurót az, hogy megóvjam a saját döntései következményeitől.) A harmadik lehetőség, hogy felhívom Zilbenjev figyelmét a személyét fenyegető veszélyre, ezzel kinullázom a tartozásomat, de a Selymes Banda sem fog annyira kedvelni.
Én a Párizs elhagyása opció mellett voltam, de időt kértem, hogy a többiekkel is beszélni tudjak erről – bár volt egy korábbi idővonalon egy hasonló tervünk, hasonló okokból, a formalitásokra azért adni kell. Véletlenül sem akarom azt a látszatot kelteni, hogy sajátomként kezelem az ő idejüket. Jeanne visszavitt a Bázisra, elbúcsúztunk, és megígértem, hogy huszonnégy órán belül válaszolok neki.
Személyesen kifejezetten jólesett, hogy mindenki igent mondott – végső soron az én testi épségem és az én lóvém miatt tették takarékra két hónapig a párizsi és a Saint Denis-i terveiket.
Trixie hajnali háromra ígérte, hogy jön, mi előkúsztunk a fogunkon, hogy megfelelő koffeinmennyiséggel emberszabásúvá emelkedjünk az ázalaglétből. Nem-Uralkodónk szétpurgálta az autóját és a telefonját. Mint az kiderült, a villámmanipuláció, a bosszantó telefonhívások, és a párizsi forgalom együttesen nem tesznek jót a finom elektronikának. GTK. Az autót eloltottam, erősen figyeltem, hogy újra ne gyulladjon. Ezalatt a többiek ellátták kávéval Trixie-t. Megtudtuk, hogy Gérard Rendbe történő felvételére legkorábban jövő héten kerülhet sor – arra is csak akkor, ha sikerül találni valakit, aki hajlandó és képes is megosztani a hatalmát vele – de legfeljebb Franky és Gérard utánunk jönnek vonattal. Mi nem ejtünk foglyokat, ezért a teljes idővonalas-árulós whiteboard-ot megmutattuk neki. Volt is nagy örülés. Felhívta a figyelmet arra, hogy ha nagyon visszaélünk ezzel a lehetetlen tudással, akkor jön a tűzcsap, amire megnyugtattuk, hogy ezen a fázison már túl vagyunk, már akkor felvettük a pozíciót, amikor a Nagykorút és Anne-Marie-t érendő autóbalesetet elkerültük, a szervereket nem juttattuk a hírszerzők kezére, és Buborék elvonszolódott a balhé útjából, szóval az aggodalmat akár el is engedhetjük. Úgyis visszajön, ha itt felejtett valamit.
A második kávé után Trixie-vel elkezdtünk tervezgetni, ami azt jelenti, hogy elmondtuk, hogy mit gondolunk, ő meg elmondta, hogy mit fog tenni. Lehetett ehhez is felvetéseket csatolni, de nem kellett nagyon rinyálni.
A Trinity jelentette problémát saját telefonokkal kezeljük. Ez elsősorban Trixie környezetét meg minket érint. Ha valakinek ez nem tetszik, próbálhat random felsorolni tíz telefonszámot, amit fejből kéne tudnia – nyilván senki nem fogja tudni. Ez azért elég ok arra, hogy kevésbé támaszkodjunk Trinity-re. Trixie nyomtatott áramkörökre gyakorolt hatása meg jól alátámasztja a technofób megközelítést. Ezt azért nem terveztük túltolni, mert Cerebrót sem akartuk megriasztani.
Virginie problémáját egyelőre azzal hidaljuk át, hogy Cerebro (igen, a Rejtőző) figyeli a kecónkat, amíg mi távol vagyunk, így remélhetőleg lesz elég bizonyíték, ha megpróbálna pirománkodni. André most épp fordulásként kikúrná a Rendből, mert miatta szopnak már hetek óta a kies Nepálban egy hegyoldalon, és ez felér egy halálos ítélettel, ezért Trixie egyelőre nem siet irányba állítani a Nagy Fehér Főnököt.
Trixie arra a döntésre jutott, hogy az Oz jelentette kockázatot azzal lehet csökkenteni, ha megoldhatatlan feladat elé állítja, amire Franky, Barbara és Abira megálmodták a kacsalábon forgó Szabadítmány-központot, de egy héten belül rendelkezésre álljon ám, és ne legyen erős a festékszag. Így lesz ürügy arra, hogy a láthatóan túl nagy terhet levegyük a válláról. Így mindenki visszatér a papír szerinti tevékenységéhez, ami nem fog osztatlan sikert aratni, de ez van. Trixie-nek elmondtuk Kicsi QT szerepét a történetben, meg azt is, hogy Oz túlhatalmának letörését tervezi. Így kisebb volt az esélye, hogy lebukjunk, hogy szervezkedünk, spontánabbnak tűnik a dolog.
Cerebrót ugyanakkor pár hétig lefoglaljuk azzal, hogy a másolatok problémájára állítjuk rá. Köztük, Barbara és Gérard között az egyetlen kapocs Félix, így, ha ő nem szervez keresztbe, nincs esélye, hogy ismét velünk kezd el foglalkozni. Hosszú távon, mivel tudjuk, mi motiválja, képesek leszünk neki csapdát állítani, vagy leterelni az extra lépésekkel megfejelt öngyilkosság fényes ösvényéről – hogy melyik lesz, még nem döntöttük el. Ismereteink szerint Essának van kontaktja Félixhez, ezt még ki kell belőle imádkozni.
Én elmondtam neki tervünket a turnéra, Trixie erre Orléans-on túl a Lyon, Nantes, Marseilles, és utána eseteg Rouen helyszíneket javasolta. Szerinte, ha sikeresek a fellépések, lehet kapcsolatot kérni a többi helyszínhez, és tovább állni. A veszélyességi skála túlvégén San Malo trónol: ez egy kalóztanya, ahová nincs kapcsolatunk, de annyira törvényen kívüli a hely, hogy ha elég szervezettek és kemények vagyunk, csak úgy senki nem fog nekünk esni. (Ezt azért inkább tartalékba tettük.)
Én amúgy úgy számolom, hogy másfél-két heteket kell ellébecolnunk, és megoldani, hogy részint addig ne rúgassuk ki magunkat, részint meg ne buktassuk le magunkat, meg ne egyen meg minket az unalom. (Ha a társaimat elnézem, erre az utóbbira azért kicsi az esély.)
Barbara kiderítette, hogy Gérard másolata trófeái közül melyik tartozik hozzá: az eredeti, aki belekeveredett a projektbe, Barbara Martinez; aki pedig Adelaide néven Nantes-ban akciózott, az Barbara Rutiere volt. Hát nem irigylem, na, az én másolatom inkább csak pénzben mérhető örökséget hagyott maga mögött. (Meg ujjakban.)
Miután Trixie elindult a legközelebbi metrómegálló irányába, nekiálltunk rákészülni a fellépésre. Átgondoltuk, mi hiányzik – a fellépéshez szükséges számokat már megírtam és felvettem, hangosítás lesz, de sok minden felmerült, amire gondolnom kellett, de azelőtt mindig volt valaki, aki ezt intézte helyettem. Villámgyorsan – bár ez fura, mert elment vele a nap jelentős része, de ahhoz képest meg, hogy mekkora meló, hihetetlenül profin és gyorsan – előállt a logó, a művésznevem (Angelus), turnénév (Szférák Zenéje), és elhívtam Barbarát, hogy segítsen nekem fellépőruhát szerezni. Kitűnően szórakoztam, és Barbara is belefeledkezett a nyüzsgésbe. Eldurrantottunk egy szabad szemmel jól látható összeget, de lett hoodie, pólók, bögrék, kulcstartók. A logó meg a hoodie bitang jól néznek ki. A pólók is faszák lesznek, minimál, de nagyon szimbolikus, egy elpazarolt vonal nincs a mintán. Barbara ehhez is ért, na. Engem meg egészen elragadott a frazeológiám, amikor elmondtam, hogy mire gondoltam ezzel az egész fellépéssel, és sikerült is fókuszálnom, hogy mi az, amit szeretnék.
Addig Franky egyeztetett Damiennel, hogy nekünk bizony nagyon kell egy rendelő, amiben Franky magánrendelésének és Abira edzőtermének is kell hely, kell hozzá parkoló, jó helyen kell, hogy legyen, és meg kell lennie kábé tíz napon belül, mert addigra a Szabadítmánynak már értékelhető válaszokat kell adnia a vendéglátói kérdésekre.
Amit elfelejtettem: Franky-t meglátogatta a tükör túloldalán tenyésző kiméra-külsejű jószág, de nem jutott át, és eltettük a problémát későbbre.
Mi van még hátra? Nem fontossági sorrendben:
- Átvenni a merchet.
- Szólni Jeanne-nak, hogy a Párizs elhagyása opció mellett döntöttem.
- Megpróbálni felhajtani Rozit (őt esetleg kölcsönadom Trixie-nek, de ez majd még elválik, mert egyrészt nekünk is hasznos lenne, másrészt meg a szívem szakad meg a nyomorult miatt, hogy mennyit koslatott utánunk).
- Telerakni a konténert, és intézkedni, hogy valaki legyen itt, amikor elviszik.
- Adni egy üveg jó rumot Severine-nek, és megköszönni a haverságot, mert segített kikutatni a Bázis alatti járatokat, és ezzel azért küzdött – pénzben nem sok, de a szívességeket komolyan kell venni.
- Átvenni az aranyrudat Litől, amivel tartozom Buboréknak.
- Lebontani a Végzet Whiteboard-ját.
- Kipurgálni a nyomtatót és a gépeket (amiket nem viszünk magunkkal).
- Megszabadulni a Trinity-képes telefonoktól.
- Beszélni Cerebróval, hogy figyelje a kecót (ha marad a terv).
- Beszélni Essával, és vagy rajta keresztül üzenni Félixnek, vagy inkább rögtön elkérni tőle az elérhetőségét, hogy keresztbe ne vágja a Cerebro Cicalézer Tervet.
- Felkészíteni a kecót, gázt elzárni, tűzjelzőket beépíteni, elrejteni (SMS-küldés király lenne).
- Szerválni pár munkaruhát, vastag kabátot és kesztyűt, meg nyűhető cipőket.
- Venni három hordó rendes sört és mikrózható popcornt (ezt még Buborék mondta, hogy hogyan érjük el, hogy mindenki örüljön, amikor beesünk).
- Felkészülni az útra, átvenni a kardot Orléans-ban (ez már rendes, fegyverminőségű kard lesz, kicsit tartok is tőle).
Elindulni. Célba érni. Leküzdeni ezt a gombócot a torkomban.
Amikor célra állok, minden egyértelműbb lesz. Addig azért nem fetisizálom a megoldást, élvezem egy kicsit inkább a problémát.
