Mindenki a harcálláspontokra, itt én most zenélni fogok!

Eljutottunk Orléans-ba. Persze nem úgy, ahogy eredetileg terveztük, de a tervekhez való beteges ragaszkodás az elmebaj biztos jele. Séraphin ugyanis felajánlotta, hogy elvisz minket a magángépén, segít eladni az álcánkat, és ha eldöntjük, merre tovább, fuvaroz minket tovább is (ha ott van reptér). Hogy van-e ebben mögöttes szándéka, nem tudjuk, de meglepne, ha nem lenne valami. A fószer megélhetési hírszerző. De mivel mi nagyon meredek dolgokban nem vagyunk benne (nem a fenét), egyelőre emiatt nem aggasztom magam.

Az indulás előtti nap még ellátogattunk a 1838-ba, ami egy, a Rend által fenntartott, a hétköznapi emberek előtt is nyitva álló szórakozóhely, ahol német minimáltechnóra roptuk és közben volt, akinek elrontottuk az estéjét, mások meg az életben nem voltak még milyen pörgős bulin. Így aztán gyakorlatban tanulhattuk meg, hogy a Hatalom, ami a képességeinket táplálja, emberi érzelmekből, különösen pedig a bűntudattól töltődik újra.

Barbara Belgánál töltötte az éjszakát. Este még Abira megmentette Szürke életét – de legalábbis a máját – aki mulatozás meg érzelemkezelés közben sutba dobta az adagolási utasítást, és gyógyszerre vedelt. De meg lett hánytatva, így remélhetőleg maradandó egészségkárosodás nélkül megússza.

Érzelmileg, szellemileg feltöltődve cuccoltunk hát össze. Távollétünkben a kecót Cerebro őrzi, aki, amikor éppen nem akar lemészárolni minket, kompetens és korrekt nerdnek tűnik.

A félretett problémák közé felírtuk Franky kiméra haverját a tükör túloldaláról, aki ezúttal nem jutott át. Az Esthajnalkurvaanyja udvarát, akikkel nem akartunk foglalkozni, kirabolták a tervek szerint, ketten meghaltak, a harmadik meg eltűnt. A tigriscsajnál felmerült a lehetőség, hogy Abira nyomát követve jutott a közelünkbe, de a Rend tagjai ólomtartalmú kontakt szerrel gyérítették, így fenyegetést végül nem jelentett. Majd az újaknak, ha mi adjuk a fedést, kicsivel nagyobb biztonságot fogunk nyújtani – ez a három az egyértelmű ráutalás ellenére is Párizsban akart maradni, ami nem egy életbiztosítás. Még a Renddel való hibátlan együttműködéssel együtt sem az. Felteszem, máshol meg más a gond. Ha az alvilág, vagy a természetfeletti állatkert nem tesz keresztbe, akkor még mindig ott vannak a Mások – esetleg a többi Elcserélt.

Az út eseménytelen volt, épp, ahogy szeretem. Buborék tervétől rögtön el is tértünk, mert már ráfordultunk a bekötőútra, amikor felmerült bennem, hogy a sört meg a popcornt nem vettük meg. Séraphin csak egész kicsit árazta túl a sört, de ennyire azért vagyok filléres – megegyeztünk végül.

A hely jól felszerelt, és jól is védhető. A festői összhatást csak egész kicsit rontja el a tizenhetedik századi stílben épült torony tetejére szerelt antennafüzér, meg a kettős, tetején pengedróttal ékített drótkerítés. A beton bollard kifejezetten rusztikus. De hát, tudjuk, mik kolbászolhatnak odakint, ez szerintem teljesen kockázatarányos paranoia. Az üdülőt amúgy csónakkal is el lehet hagyni, szóval nem a zsákutcában sikerült lesállást vetniük. Ha kipattintják a kérót, itt elég jól el lehet lenni egy pár hétig, mielőtt megunná az ember.

A fogadtatásunk barátságos volt, rögtön be is álltunk segíteni a mosásban meg a takarításban.  Michel (Caro) Barbarát, majd Abirát kísérgette, gondolom, ő volt a látványosabb megfigyelő, de szerintem a többiek is nyitva tartották a szemüket. Az orléansiak kevésbé tűnnek visszafogottnak, mint a Rend, elég közvetlen banda benyomását keltették. Séraphin kezeskedett értünk, ezért a forrasztópákák és a krokodilcsipeszek nem kerültek elő – de tényleg, nem is nagyon kérdezősködtek. Mondjuk, azt többször el kellett mondani, hogy mi nem a párizsiak, hanem a Saint Denis-iek vagyunk. Megkaptam a kardomat, ez már komoly darab, jól kézre is áll. Lőfegyverrel szemben pont lószart sem ér, de oka van, hogy ilyenekkel anno seregeket szereltek fel.

A fejem zsong a sok új névtől, még a párizsiakat se sikerült mind megjegyeznem. Szürke épp Marie Nantes-ból, azt tudni kell, a piros kiscsajt meg, akinek az abúzusát Franky torolta meg egy Rend-tag fasztestűn a kezdet kezdetén, na őt nem ismerjük.

Elhelyeztem a hangeszközöket, a beállást még holnap meg kell csinálnom. Nem mondom, hogy lámpalázam van, de baszki. Ez lesz az első alkalom, hogy a szabadulásom óta fellépek. Tényleg fellépek.

(Hogy érted, hogy üveghangon rezgek? Nyugodt vagyok és hűvös, mint egy hulla a jégen.)