2021. november hónap bejegyzései

Barbara kedves naplója Orleansban

Kedves naplóm,

most már muszáj leírnom ide beléd, hogy teljesen indokolatlanul árultam el a Belgának két olyan dolgot is, amit így direktben, nos csak idővel derítettek ki rólam az esküdt társaim is.
Pedig eddig legalább három életre való sztorit hordtam neki össze. De ki számolja.

Az volt a meglepő, hogy nem szakadt rám a mennyezet, meg nem estek ki a fogaim – nem tudom, miért gondolom ezt, hogyha túl könnyen mondom el az igazságot, az valami nagy bajt fog okozni -, és igazából szórakoztató volt látni, hogy:
1. Komolyan vette (feltűnt neki, hogy ez most nem sztori?)
2. Elkezdett megoldásokon gondolkodni. És azonnal felajánlotta, hogy segít.

Para, nem para? Tegyék meg tétjeiket.

Viszont az tagadhatatlan, hogy a külső visszaigazolás segít abban, hogy megőrizzem a valóságom határait. Az, hogy mindig új sztorit gyártok, az nem.

Szóval, egyrészt amnéziás vagyok, másrészt meg van egy Adélaide… Barbara? (El kell olvasnom a jegyzeteimet), aki rendőr Nantes-ban, és lejár a fizunélküli szabija, pár hét múlva.
Jó.

Közben vegyem már számba a Dolgokat, Amik Történnek – nincs sok annyira, mert ugye nem emlékszem az életeim nagy részére:

1. Elcserélt vagyok, elrabolt valami izé Árkádiába, és az első emlékem rabláncon sétálgatás közben tán Michel szépséges márványsegge.
2. Párizsiak mentettek meg. André meg mások. Azonnal le kellett szerződni vérünkkel meg ilyenek.
3. Mindenkinek Barbaraként mutatkoztam be, mert Adelaide-ra emlékeztem.
4. Franky hidegvérrel megölt valakit, mert megkérték rá.
5. Betörtünk Rouenben egy áruházba ruhát lopni. Összetűződtünk a helyi elcseréltekkel.
6. El kellett sózni néhány gyereket különféle városokba.
7. Ideiglenesen elszállásoltak minket. Utána kaptunk lakást. Utána kaptunk házat.
8. Myrtill miatt volt valami zűr a béke 12 napjában (?), amiről semmit nem tudunk, de végül Jázmin jött Myrtill helyett Párizsba, aki a testvére.
9. Az egyik párizsi elcseréltet elvileg ismerem. És ő ismerte a testvéremet is. Akire mintha emlékeznék? (Blackjack, később ő lett az egész órám, vagy hogy mondják)
10. Ramón és az a levél amit a nevében küldtem magamnak? Vagy neki? Vagy mi van?
11. Kísértük Buborékot Párizsban, aki valami halálos lekvárral mászkált, én is kaptam belőle, ő is. Damien kioperálta a rontást. Orleansban ez kisebb felfordulást okozott.
12. Volt valami kavar közben vámpírékkal, kiderült, Michelnek ügye van velük és/ vagy a maffiával. Ki kellett deríteni, ki dolgozik össze a helyi elcseréltekkel
13. Belga akció, Amiens. Fun.
14. Nyomoztunk valami fura tárgyak után, megbízásra, aztán mégse. Myrtill ez után… öö nem is jött soha Párizsba.
15. Abira belénk botlott.
15.5. Jázmin is.
16. Jártunk… Kecskeméten? Magyarországon. Sövényen keresztül Leevel. Kicsit para volt.
16.7. Lebuktattuk az elcseréltvér kereskedést, és a ruszkimaffia összefonódásokat, egy száműzetés, egy örök bosszú ellenünk.
17. Afrikai balhé, és az ezer side-quest hozzá.
18. Ophélie-akció.
19. Napéjegyenlőségfasztudja mi udvarok utána nyomozás, amit nem mi fejeztünk be, hanem a Belgáék két éjjel ezelőtt.
20. Buborék jóslatai árulókról.
21. Gerard másolata sorozatgyilkos volt, aki engem sorozatgyilkolt.
21. Trinity-saga, és gyilkos AI-ok. Illetve, izé, Gyilkos Programozók.
21. Idővisszaugratás 20 évvel későbbről.
22. Michel zenél Orleansban, mert el kell mennie két hónapra Párizsból.
23. Ja, meg mi lettünk Saint Dennis Szabadítmánya.

Mit is akartam? Már nem tudom. Az időrendet majd Michel összerakja, neki nagyobb igénye van a dolgok szépen sorbafűzésére, mint nekem, amivel meglepett.

Jók a haverok is, lássuk csak:

Frankie: ijesztő náci tudós, orvosi esküvel, aki igazából jóval megbízhabb, mint bármelyikünk a csapatból. Nem vállal felesleges kockázatot, de ért a dolgához, alapos, és nem nagyon láttam még, hogy az önérzete befolyásolta volna. Elég magának való, ő beszél a legkevesebbet a csapatból. Néha olyan, mintha semmi nem érdekelné, de aztán meg jön, ha épp úgy van ideje.
Nem biztos, hogy kartávolságban akarok lenni, amikor először elveszti a fejét.

Jázmin: jó arc, nyugis, és különösebb pofázás nélkül tesz értelmes dolgokat. De kicsit kezd elsodródni a csapattól (ő is?).

Michel: a banda szépfiúja, aki ráadásul okos is, csak rettentően túlkombinál mindent. Mondom ezt én, haha, de tényleg, nem gondoltam volna, hogy valaki nálam tovább tud beszélni egy témáról. (Ja, én nem egyről beszélek sokat.) Neki van a legtöbb idealizmusa is, elképzelni nem tudom, hogy ezt a shiny armort hogyan képes fenntartani még mindig. Időnként lekaparom tőle az arcom, de asszem rosszul esne, ha kiégett gecivé válna ő is, tartsa meg csak ezt a szép szokását, hogy úgymond “lelke” van neki.

Abira: meglepően relaxos és fun csaj, ahhoz képest, hogy egy mord gyerekkatonából nőtte ki magát. Meg okosabb is, mint amilyennek időnként megpróbálja eladni magát, mint “bunkó harcos”. Legalábbis nagyon igyekszik ő is kombinálni. A stílusa meg kiváló, az aranyozott AK-t én is kiraknám a falamra.

Gerard: idegesítő fa… akarommondani, egy egyszerű rendszergazda, aki kifejlesztett egy természetfeletti AI-t (másokkal együtt, de ez mindegy). Megy az “evil scientist” kategóriába ő is.
Höhö, azon röhögök, hogy a keményebb arcok a partiból mind nők (Frankie, Abira, Jázmin), a két férfi közül az egyik zenész, a másik programozó, és hiába obszidiánszobor, alapvetően nem ő volt a harcitankunk eddig sosem.
Szóval van egy kaszája, amivel eddig csak a baj volt, de mondjuk nem is egy praktikus fegyver úgy általában.

A másik vicc az, hogy hárman is elég jó hackerek vagyunk – ez is olyan dolog, amivel akár kezdhetnénk valamit.
Tudom, rajtunk kívül van még három-négy csak Párizs környéki elcserélt hacker, de ők tudtommal nem együtt dolgoznak.

Most amúgy nem tudom, mi van. Itt vagyunk egy buliban, beszélgetünk, magyaráztatok az orleans-i Dolgokról:
1. Kristályudvarok
2. Triptichon és a nem-tagok
3. Smaragd udvar cuki

… De ezt igazából el is várnám tőlük, mert, ha a párizsi Rend a rosszfiúk gyülekezete, akkor elég kellemetlenül jönne ki, hogy ők se jó fejek. Legyenek valahol jó fejek, plíz? Én úgyse vagyok az, ahhoz túl sok minden marad a zsebemben. Meg túl hamar irritálnak az emberek, meg a … mit is akartam mondani?

 

 

2005/07 – Érkezés Orléansba

Mindenki a harcálláspontokra, itt én most zenélni fogok!

Eljutottunk Orléans-ba. Persze nem úgy, ahogy eredetileg terveztük, de a tervekhez való beteges ragaszkodás az elmebaj biztos jele. Séraphin ugyanis felajánlotta, hogy elvisz minket a magángépén, segít eladni az álcánkat, és ha eldöntjük, merre tovább, fuvaroz minket tovább is (ha ott van reptér). Hogy van-e ebben mögöttes szándéka, nem tudjuk, de meglepne, ha nem lenne valami. A fószer megélhetési hírszerző. De mivel mi nagyon meredek dolgokban nem vagyunk benne (nem a fenét), egyelőre emiatt nem aggasztom magam.

Az indulás előtti nap még ellátogattunk a 1838-ba, ami egy, a Rend által fenntartott, a hétköznapi emberek előtt is nyitva álló szórakozóhely, ahol német minimáltechnóra roptuk és közben volt, akinek elrontottuk az estéjét, mások meg az életben nem voltak még milyen pörgős bulin. Így aztán gyakorlatban tanulhattuk meg, hogy a Hatalom, ami a képességeinket táplálja, emberi érzelmekből, különösen pedig a bűntudattól töltődik újra.

Barbara Belgánál töltötte az éjszakát. Este még Abira megmentette Szürke életét – de legalábbis a máját – aki mulatozás meg érzelemkezelés közben sutba dobta az adagolási utasítást, és gyógyszerre vedelt. De meg lett hánytatva, így remélhetőleg maradandó egészségkárosodás nélkül megússza.

Érzelmileg, szellemileg feltöltődve cuccoltunk hát össze. Távollétünkben a kecót Cerebro őrzi, aki, amikor éppen nem akar lemészárolni minket, kompetens és korrekt nerdnek tűnik.

A félretett problémák közé felírtuk Franky kiméra haverját a tükör túloldaláról, aki ezúttal nem jutott át. Az Esthajnalkurvaanyja udvarát, akikkel nem akartunk foglalkozni, kirabolták a tervek szerint, ketten meghaltak, a harmadik meg eltűnt. A tigriscsajnál felmerült a lehetőség, hogy Abira nyomát követve jutott a közelünkbe, de a Rend tagjai ólomtartalmú kontakt szerrel gyérítették, így fenyegetést végül nem jelentett. Majd az újaknak, ha mi adjuk a fedést, kicsivel nagyobb biztonságot fogunk nyújtani – ez a három az egyértelmű ráutalás ellenére is Párizsban akart maradni, ami nem egy életbiztosítás. Még a Renddel való hibátlan együttműködéssel együtt sem az. Felteszem, máshol meg más a gond. Ha az alvilág, vagy a természetfeletti állatkert nem tesz keresztbe, akkor még mindig ott vannak a Mások – esetleg a többi Elcserélt.

Az út eseménytelen volt, épp, ahogy szeretem. Buborék tervétől rögtön el is tértünk, mert már ráfordultunk a bekötőútra, amikor felmerült bennem, hogy a sört meg a popcornt nem vettük meg. Séraphin csak egész kicsit árazta túl a sört, de ennyire azért vagyok filléres – megegyeztünk végül.

A hely jól felszerelt, és jól is védhető. A festői összhatást csak egész kicsit rontja el a tizenhetedik századi stílben épült torony tetejére szerelt antennafüzér, meg a kettős, tetején pengedróttal ékített drótkerítés. A beton bollard kifejezetten rusztikus. De hát, tudjuk, mik kolbászolhatnak odakint, ez szerintem teljesen kockázatarányos paranoia. Az üdülőt amúgy csónakkal is el lehet hagyni, szóval nem a zsákutcában sikerült lesállást vetniük. Ha kipattintják a kérót, itt elég jól el lehet lenni egy pár hétig, mielőtt megunná az ember.

A fogadtatásunk barátságos volt, rögtön be is álltunk segíteni a mosásban meg a takarításban.  Michel (Caro) Barbarát, majd Abirát kísérgette, gondolom, ő volt a látványosabb megfigyelő, de szerintem a többiek is nyitva tartották a szemüket. Az orléansiak kevésbé tűnnek visszafogottnak, mint a Rend, elég közvetlen banda benyomását keltették. Séraphin kezeskedett értünk, ezért a forrasztópákák és a krokodilcsipeszek nem kerültek elő – de tényleg, nem is nagyon kérdezősködtek. Mondjuk, azt többször el kellett mondani, hogy mi nem a párizsiak, hanem a Saint Denis-iek vagyunk. Megkaptam a kardomat, ez már komoly darab, jól kézre is áll. Lőfegyverrel szemben pont lószart sem ér, de oka van, hogy ilyenekkel anno seregeket szereltek fel.

A fejem zsong a sok új névtől, még a párizsiakat se sikerült mind megjegyeznem. Szürke épp Marie Nantes-ból, azt tudni kell, a piros kiscsajt meg, akinek az abúzusát Franky torolta meg egy Rend-tag fasztestűn a kezdet kezdetén, na őt nem ismerjük.

Elhelyeztem a hangeszközöket, a beállást még holnap meg kell csinálnom. Nem mondom, hogy lámpalázam van, de baszki. Ez lesz az első alkalom, hogy a szabadulásom óta fellépek. Tényleg fellépek.

(Hogy érted, hogy üveghangon rezgek? Nyugodt vagyok és hűvös, mint egy hulla a jégen.)