Clarity: 4

Van, amikor az segít, ha kikapcsolják az ember agyát, ha már magától nem áll le, és csak keringenek a gondolatok, mint forgószélben a homok, vagy turmixgépben az agyvelő.
Barbara fejében fellobbantak és elhamvadtak az ötletek, de még így is túl sok hallatszott ki. Egy darabig biztos horgonynak tűnt a levágott feje annak a Másik Barbarának, aki itt volt azalatt, amíg Barbara nem — aztán az is csak húzta lefelé.
Ideje lenne valaki mássá válni.
Ideje lenne megtudni, hogy kit ástak el a homokos tengerparton.
Tényleg? Kit érdekel?
Egyszerűbb főzni még egy kávét, koncentrálni a következő ebédre, a következő szavakra, és csak haladni előre, nem?

Barbara emlékezett arra, hogy valamikor mit érzett volna a sorozatgyilkos gyűjteménye láttán. Mélyen, a gyomrában még mindig ott lüktetett az undor, meg az iszonyat is a maga hártyás lábaival, de felül csak a felháborodás és az elemi félelem maradt meg, hogy őt ölte meg. Tőle vette el a ruháit.
… Vagy persze lehet, hogy csak ez a típus volt Barbara, véletlen az egész nem? Miért kellene összeállnia mindennek egy történetbe? Miért nem eshet szét a világ, mint egy marék homok?!
Annyira jó lenne mindent elfelejteni tényleg. Annyira jó lenne, ha a múltjuk nem kapaszkodna beléjük ezer apró horoggal. Halálos fenyegetésekkel.

És közben még működnek a régi rutinok. Az én nevemben ne…

Ma délután magamba olvasztottam egy darabot egy formalinban ázó fej belsejéből. Miközben a két orvos a műtőben elszórakozgatott vele, fel-alá járkáltam, babráltam az új mobillal, amit Michel szerzett be alig másfél órája, és még nem döntöttem el, hogy kicseréljem-e a másik színűre, vagy sem, és beírtam majd kitöröltem SMS-ek szövegeit, amiket véletlenszerű ismerőseimnek szerettem volna elküldeni. Van, akinek csak egy kérdés, hogy szeretne-e megint bajba kerülni, mert elmondok valamit, valakit újra-és-újra faggatni a bátyámról — létezett-e? Meg kell néznem a levelet. Vannak a képek? Meg kell kérdeznem, hogy jól emlékszem-e, és tényleg létezett-e, tényleg úgy néz ki ahogy emlékszem. MIT TUDSZ RÓLAM, AMIT NEM MERTÉL ELMONDANI?!
Biztos velem találkoztak? Nem csak egy nagy összeesküvés minden, amit korábban hallottam?
Két Barbaráról tudok eddig — és egy másolatról. Vagy az egyik volt a másolatom a kettő közül? Hány rétegben lehet lehántani a személyiségeket alólam?

Közben Michel és Gerard fel akarnak ébreszteni egy szörnyet a szerverben. Hülye ötletnek tökéletes, de könyörgöm, ne akarjuk megintellektualizálni, hogy miért ez az üdvös megoldás, hogy majd pont mi miért uralnánk jobban. Mintha nem lenne amúgy is elég bajunk.

…de persze, ha csak kicsit kérdeznénk meg? Ha csak tanácsot kérnénk az aktuális helyzetről, kezünkkel a power-gombon…? Következetesség? Barbara, legalább ez biztosan nem a neved.

Mindegy, ezt a hányósvödröt rúgja fel más, nekem vannak más ötleteim. Amikor épp látok fonalat, felveszem. Le vagyok merülve. (Glamour 5 , és csökken, Resolve 1)
El kellene menni feltöltekezni — a múltkor majdnem elkaptak az áruházban az őrök, az elég jó volt, de ez most nem elég. Ha picit figyelek, akkor a halálpap döbbenetéből tán lehetett volna erőt szerezni, de elfelejtettem. Mi vált ki nagyüzemi érzelmeket gyorsan és hatékonyan? Rádöbbenteni egy társasházat arra, hogy sorozatgyilkos lakott benne? Mehh, ennyire nem utálom az Obszidián fejét.
Valami botrányt kéne rendezni, ami nagyot szól ott helyben. Túszdráma az áruházban, amiben mind az elkövetők, mind a rendfenntartók elcseréltek, és akkor jut a félelemből és jut a hálából is. Meg az izgalomból.
Amíg ezt nem hozzuk össze, addig marad a kisstílű hiszti, bocsi, semmi személyes, szükségem van az érzelmeidre, haver.